szeretnék egyszer köddé válni hajnalban leereszkedni a város felett szállni hogy ne mozduljon tőlem senki sem én uralnám a tömeget rám szegeződne az összes szem. szeretném ha egyszer én lennék a nap, világosságot hoznék újra látna minden vak felmelegíteném az átfagyott kihűlt testeket, mosolyt csalnék, felvidítanám az elborult lelkeket. szeretném ha egyszer madár lehetnék ha lenne két szárnyam és repülhetnék útra kelnék szabadon amire mindig vágytam én a fent magasban ahol tényleg kék az ég. szeretném ha egyszer én lennék a víz elmosnám a mocskot a szemetet a rosszat a kínt és ha fentről esnék eső lennék úgy ha a földre érnék megtisztulna minden út. szeretném ha az lennék ami szeretnék és ha azzá lettem akkor azért szeretném hű maradnék magamhoz maradnék ennél a szerepnél egy lennék örökre igen tettre kész.