Annak ellenére, hogy ezt módszeresen próbáltam tagadni éreztem iránta

valamit. Minél több időt töltöttem vele, annál inkább tudtam, hogy az

érzések nem múlnak el.

A siker azt jelenti,hogy az ember kilencszer bukik el,és tízszer áll fel.

ha neked az lázadás amit én csinálok akkor lázadás a mező a felhök és a virágok

Én is érzem minden nap, a mi szerelmünk relatív. Amikor csak hozzám bújsz, duplán kettőt ver a szív.

Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni

.

ha nem bízom már senkiben akkor már kiben bízzak?

én nem füvezek! ne dobd el szívd és élvezd! mosolygott rám majd meggyújtotta a sajátját is mélyet szívva a végéből.kényelmesen hátradőlt majd lehunyta a szemét. nincs mit veszítenem egyszer kipróbálhatom bátorítottam magam majd megszívtam.a füst leszállt a torkomon egészen a tüdőmig agyam teljesen ködös lett a szemem éreztem hogy kiszáradt.nevetni akartam miközben a színes kis lepkéket vizsgáltam az orrom előtt

Superman egy elkényeztetett vállalkozógyerek, akinek minden alapból sikerül és aki azt flesseli, hogy minden nap megmenti a világot, közben egy nőt nem tud felszedni. A cuki kis Mario meg ugrál a kis téglákon és néha leesik, de egyre ügyesebb lesz, és ha kudarcot vall, újrakezdi, és örömmel szökdécsel a világban, aztán végül úgy kiokosodik, hogy minden pályát simán megcsinál. A világot nem menti meg, de leköt néhány évre, ahogy emlékszem. Plusz az életre is megtanít. Nem lehet úgy Mariózni, hogy Mario egyáltalán nem eshet le, hanem tökéletes biztonsággal végiggyalogol a pályán. Őszintén, élveznéd? Na, látod, hogy nem. Hát akkor a sorsodtól se várd el, hogy ilyen hülye, unalmas minimál-forgatókönyvvel találjon meg. Aztán kiderül, hogy a legutolsó pályának nincs megoldása, és akkor már nem is érdekel az egész, elmész doomolni. Így hal meg Szupermárió, boldogan és röhögve, csak amiatt, mert már nincs több dolga az életben, nincs olyasmi, amivel hasznos lehetne.

Ha hülyeség van, akkor benne vagyok...

Ha csavarogni kell, én ott vagyok...

Ha buli van, akkor nagykorú vagyok...

Ha a szívem kéne, az már másé...

Ha valami kell, megszerzem...

Ha valakit szeretek, azért bármit megteszek...

Ha a barátom vagy, mindig számíthatsz rám...

Ha beszólok, szólj vissza...

Ha szeretlek, az nem hiába van...

Ha azt hiszed ismersz, tévedsz...

Ha azt hiszed boldog vagyok, tévedsz...

Ha azt hiszed vége, még korán sincs...

Ha egoistának tartasz, tudd én tisztában vagyok a hibáimmal...

Ha választani kell, tedd azt...

Ha szólni akarsz, mond ki...

Ha kicseszel velem, visszakapod...

Ha azt hiszed haragszok, az a baj h nem tudok...

Ha azt hiszed ráérek, nincs időm még annyi se...

Ha lehet veled hülyülni, bírlak...

Ha nem megy, kár erőlködni...

Ha azt hiszed érdekel a pénzed, jó nagy hülye vagy...

Ne kérdezd meg mit érzek, mert nem tudom elmondani…egyedül akarok lenni… menni szeretnék valamerre,hogy ne fájjon semmi…Ülök a buszon és tűnődöm az életemen, a hibáimon,mindig ezen gondolkodom… Tudom, hogy néha undok és elviselhetetlen vagyok, de ez nem szándékos…Annyi minden bánt egyszerre…

09:43

Talán a sötétben a legmerészebb az ember akkor adja át magát a legjobban vágyainak a sötétben szeretünk a legtisztábban akkor csókolunk a legvadabban akkor ölelünk a legerősebben akkor nevetünk a legfelhőtlenebbül a sötétben mélyülnek el a legjobban a kapcsolatok akkor beszélgetsz a legőszintébben talán emiatt épp akkor okozod a legnagyobb fájdalmakat akkor ígéred a legszebbet és talán akkor hazudod a legnagyobbat.

Ha meghalok, az angyalok a dossziém láttán, fejüket csóválják, hogy bizony, ez csúnya látvány..

a függőséggel az a helyzet hogy sosem végződik jól mert végül bármi is hozott minket mámoros állapotba idővel a jó érzés elmúlik és felváltja a fájdalom. azt mondják hogy addig nem szokhatsz le amíg padlóra nem kerülsz de honnét tudhatod hogy mikor kerülsz oda ? mert nem számít hogy ez a dolog mennyire fájdalmas, lemondani róla sokkal fájdalmasabb.. '

szeretnék egyszer köddé válni hajnalban leereszkedni a város felett szállni hogy ne mozduljon tőlem senki sem én uralnám a tömeget rám szegeződne az összes szem. szeretném ha egyszer én lennék a nap, világosságot hoznék újra látna minden vak felmelegíteném az átfagyott kihűlt testeket, mosolyt csalnék, felvidítanám az elborult lelkeket. szeretném ha egyszer madár lehetnék ha lenne két szárnyam és repülhetnék útra kelnék szabadon amire mindig vágytam én a fent magasban ahol tényleg kék az ég. szeretném ha egyszer én lennék a víz elmosnám a mocskot a szemetet a rosszat a kínt és ha fentről esnék eső lennék úgy ha a földre érnék megtisztulna minden út. szeretném ha az lennék ami szeretnék és ha azzá lettem akkor azért szeretném hű maradnék magamhoz maradnék ennél a szerepnél egy lennék örökre igen tettre kész. 

szúrós lett a fekvőhely mert nincs alatta párna, ha nincs válasz a gondokra, ránézel a drogokra, körbenézel körülötted minden ott van romokban.

élt egy babyloni kővárosban egy apró tündérlány mosolyt ébreszt arcodon mikor úgy éérzed minden fááj ..

‎' Mielőtt elítélsz...vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a
múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet...
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden
kövön, amelyen én megbotlottam ... S mindegyik botlás után állj fel és
menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam,
felettem! Akkor mondhatod, hogy ismersz! '