.. talán kudarcot vallottál? Tudod, igazából egyvalami számít: hogy a csalódások miatt ne a keserűség uralja az életünket. Fogadjuk el, hogy nem fürödhet minden napunk fényben. Jusson eszünkbe: csak az éjszaka fekete egén világítanak a csillagok, és azok a csillagok egyszer majd hazavezetnek minket. Ne féljünk attól, hogy hibákat követünk el, ne féljünk a botladozástól! Sokszor éppen az tartogatja számunkra a legnagyobb örömöt, amitől a legjobban félünk. Ki tudja, kit hová sodor az élet.. az út hosszú, de végül is maga az utazás a cél.

Egy szakítás után mindenki azt gondolja, hogy jól van, de néha a legkisebb dolog is felkavarhat és visszaránthat.

A szakadékon, ami közötted és a lehetőségeid között tátong, csak akkor juthatsz át, ha nem hazudtolod meg önmagad. Máskülönben bármekkorát ugrasz, belezuhansz. 

Az emberek általában túlzott jelentőséget tulajdonítanak a szavaknak. Rabjai annak a téveszmének, hogy a beszéd nagy eredményeket hozhat. Pedig a valóságban a szavak szükségképpen leggyöngébb pontjai minden érvelésnek. Hiszen csak homályosan közvetítik a mögöttük háborgó nagy indulatokat és vágyakat. Csak amikor a fecsegő nyelv elhallgat, akkor fülel a szív.

Ti férfiak azt hiszitek, hogy mindent megengedhettek magatoknak, hogy az egész világ körülöttetek forog, és mindenki más csak selejt. Hát nehogy azt hidd. Akármikor összetöröm, kifacsarom a szívetek. Sosem leszek a céltáblátok.

Köszönöm ha ott leszel, és köszönöm ha ott voltál (...) köszönöm ha értesz, és köszönöm ha megértesz, hiszen te voltál a szereplő minden egyes mesémhez...

Elkezdetek beszélgetni, és minden remek:

szereted és tetszel neki.

Sokat vagytok együtt, az érzés egyre mélyebb.

S egy napon, anélkül, hogy észrevennétek,

rájössz, hogy szereted.

Az idő megáll, és azt hiszed, hogy az egész

világ csakis a tiétek, egyedül a tiétek.

..mindennek megvan a maga ára, így mielőtt csatába szállsz, jó, ha átgondolod, mit vagy hajlandó veszíteni. A 

legnagyobb áldozatok azok, amiket nem látunk előre. Van, hogy nincs időnk terveket gyártani, döntést hozni, vagy felmérni az esetleges veszteséget. Mikor ez történik, mikor a csata választ minket és nem fordítva, akkor kiderülhet, hogy az áldozat nagyobb, mint amit el tudunk viselni...

Ha a világ megváltozik körülötted, lépést kell tartanod vele.

Néha azt gondolom, bár felhő lehetnék... csak sodródnék előre, szállnék, ahová a szél repítene engem.

- Mi veszi rá az embert, hogy önmagát gyűlölje?

- Talán a gyávaság. Vagy az örökös félelem, hogy rossz, és nem felel meg az elvárásoknak.

Állandóan csak rágondolt, együttlétük minden percére emlékezett, ezerszer fölidézte a boldogság és a gyönyör pillanatait, keresett valamit, amibe belekapaszkodhat, bármit, ami reményt adhat, hogy mégis van jövője a kapcsolatuknak.

Ha a szemed mögé látnék ott is önmagamat látnám

És te rájönnél, hogy az élet egy élmény és nem látvány

És ha kinyújtod a kezed én egy szívet rejtek el benne

Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne

A levél, amit írok neked olcsó papír tinta

Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta

Szavak nélkül tudtál mindent mielőtt még egyet szóltam

Én egy pocsolyának születtem, de Veled tenger voltam.

Egyszer, ha ráérsz meséld el, hogy milyen mellettem,hazudd, hogy kurva jó és hazudd azt, hogy kellettem.

Amíg alszol én csak nézlek, amíg nézel addig létezem

És a világ is vigyorog, mert tudta jól, hogy éhezem.

Belelátott a Boldogságba, és a Boldogság is látta őt.

Megálmodhatunk bármit, a végén mégis magányosan ébredünk.

Tényleg kell valaki. Szükségem van valakire. (...) Ha együtt vagyunk, jobban érzem magam. Boldogabb vagyok, és kevésbé magányos.

Úgy intek búcsút a régi barátoknak,

Mint akik a végén csak azért találkoztak,

Egy kézfogás, nem más, ennyi, ami megmarad,

Gerinctelen lettél, úgysem embereled meg magad!!!!!

Kérdések. Bonyolultaknak látszanak, pedig már esszenciái a megtörténteknek és a megtörténendőknek. Az ember csökönyös törekvése arra, hogy azért is tisztán lásson egy zűrös világban. Fogalmakat szüljön csak azért, hogy skatulyákba helyezhesse a dolgokat. A dolgokat, melyek minden tükörben: minden egyes ember elméjében másként, vagy homlokegyenest ellenkezően tükröződnek. Minél szorosabb egy-egy skatulya, annál dühösebbek egymásra az emberek, hiszen szoronganak.

Tegnap éjjel az ágyamon ültem, és azon gondolkoztam sírva vajon hogy lehet az, hogy folyton csak beszélsz és beszélsz, de amikor az érzelmekről lenne szó annyira szótlanná válsz..

Volt olyan,akit akartam,s volt olyan,akinek hazudtam,s lesz még olyan,akivel újra teszem.Volt olyan,aki megkapott,...s volt olyan,aki elhagyott,s lesz még olyan,akitől elviselem.Volt olyan,aki rám talált,s volt olyan,aki csak megkívánt,s lesz még olyan, akit csak én... akarok.Volt olyan,aki felkavart,s volt olyan,aki elzavart, s lesz még olyan, akinél ott maradok...

egyszerűen megrémít téged az, hogy valaki talán veled szeretne lenni, mert akkor nem tudnál elbújni a könyveid vagy a hited mögé..! nem is, tudod mi rémít meg valójában?! az, hogy titkon te is velem akarsz lenni!

Kívül szép belül picit romlott, de mégis sok ember tudná szeretni

Ő nem adja egyhamar a szívét,a dicső lovagokat szereti ki nevetni

Fázós alkonyon elcsábítani és rávenni mindenféle pokoli dologra

Ha a szemedbe néznék akkor a szívem hevesen verne és a láztól forogna..

-Hogy szeretlek-e? A szívem közepe vagy! Úgy őrizlek benne, mint egy ékkövet! Nem megígértem, hogy sosem hazudok neked? -Hogy szeretlek-e? Minden porcikámmal! A szívemmel, a lelkemmel, az agyammal. Minden sejtemet, a szellememet átjárja az édességed! Nincs számomra a világon más, mint Te.

 
                                                

néha nem is tudjuk mennyire szeretünk valakit, nem is érezzük. mert ha éreznénk, hogy mennyire szeretjük, abba belehalnánk. ettől nem vagyunk rossz emberek, csak túl nagy szívünk van.

Üzenem Cupidónak, hogy a nyilait eltörtem és most megyek eliszom a szívecskés maci és a bonbon árát! Aztán majd csak rám talál valaki a bárpultnál a pelusos ürge nélkül is!

Már hallottam rólad, azt mondják, téged nekem szántak,
és csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak.
Ami hiányzott az arcodról, egy mosoly, amit én adtam,
mit kiirtottak belőlem, azt visszaölöd szép lassan.
Így lesz kerek nap, mi tegnap még csak félhold,
most már félig élő vagyok, pedig tegnap még csak félholt.
Ez az út, amit csak ketten járunk, kettőnknek van kövezve,
én magam mellé rajzollak, más maga mellé szögezne.

Egy csomó minden csak úgy megtörténik veled, keresned sem kell, betoppan az életedbe. Inkább arról van szó, hogy amikor a sors felajánl neked valamit, akkor választhatsz, hogy elfogadod-e vagy visszautasítod. De miután döntöttél, menned kell az utadon előre, és jobb, ha nem nézel vissza többet.




Tudod, nem azok a dolgok a fontosak, amelyek úgymond érdekelnek, hanem azok, amelyek nem hagynak békét neked. Nem tudsz tőlük megszabadulni, folyton ott loholnak a nyomodban. Mint egy arc, amelyet akkor is látsz, ha nem akarod.




Soha nem szerettem gondolkodni. Úgy éreztem, nem túl kifizetődő foglalkozás, és tulajdonképpen most sem vagyok meggyőződve afelől, hogy valóban érdemes.

A szívem meghallotta, mit súg az ő szíve, és boldog volt.

- Mi van, ha én többé akarok válni? - kérdeztem.

- Többé? - kérdezte mosolyogva. - Hogyan lehetnél több? Hiszen már most is határtalan vagy, végtelen! Amikor meghalsz, Vándor, nem azt fogják kérdezni tőled a mennyek kapujánál, szent voltál-e; azt fogják kérdezni, önmagad voltál-e.

Folyton azt érzem, mintha más szeretnék lenni. Mintha új helyet keresnék, új élettel és új személyiséggel. Ez együtt jár a felnőtté válással, meg azzal a törekvéssel is, hogy újra megtaláljam magam. Azzal, hogy mássá válok, felmentem magam minden alól. Komolyan azt hittem, hogy ahányszor próbálkozom, mindig felszabadulhatok. De mindig zsákutcába kerültem. Mindegy, hova megyek, eltévedek. Ami nincs, az nem változik. A forgatókönyv módosulhat, de én mindig ugyanaz a tökéletlen ember maradok. Mindig ugyanazok a hiányérzetek kínoznak, amelyeket sosem tudok kielégíteni. Azt hiszem meg kell ismernek magam.

Kézbe fogom venni a sorsom irányítását, boldog leszek. A boldogság a jó lépések sorozata, egy gójátszma. Megölöm a fájdalmat, megfojtom a két kezemmel.

az a baj a tündér mesékkel hogy a lányok a végén mindig csalódnak. A valóvilágban a herceg nem a megfelelő hercegnővel lovagol el.. vagy megszűnik a varázs és a két szerelmes rájön hogy jobb nekik ha.. jobb nekik ha .. mindegy 

de beismerem időnkét néha a lányoknak beteljesül az álmuk..